Regényfolyam a XIV. századról, a lovagkirályok és udvari lovagok vérben fürdő aranykoráról

Székirodalom vlog #023: Irodalom a rockfesztiválon

2016. augusztus 21. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

A 2016-os tavaszi-nyári székirodalmi könyvturné utolsó magyarországi helyszíne Mezőtúr volt, azon belül is az East Fest elnevezésű zenei fesztivál, ahol a Civil Faluban, az Athenaeum Kiadó sátránál tartottunk közös irodalmi előadást Benyák Zoltán íróbarátommal, illetve moderátorainkkal: Peiker Évi szerkesztővel és Szabó Tibor Benjámin kiadóvezetővel. Érdekes tapasztalat volt egy ilyen jellegű rendezvényen íróként részt venni, és szerintem a vlognak is jót tett egy ilyen szokatlanabb epizód. Tartsatok velünk ezúttal is: nézzünk szét az East Festen, lessünk bele a Rómeó Vérzik koncertjébe, vegyünk Nímäth úrnak új kalapot, és persze tegyünk egy sétát a selyemszalag erdőben!

Székirodalom vlog #022: Eger és a csillagok

2016. augusztus 11. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

A 2016-os székirodalmi könyvturné egyik legjobban várt állomása volt számomra az Egerben tartott Gárdonyi-kör, melyhez Bán Mór, Benyák Zoltán, Fonyódi Tibor és Muhary Zalán is becsatlakozott mellém. Az íróbarátokkal közösen koszorút helyeztünk el Gárdonyi Géza házánál, majd közös előadást tartottunk az egri várban, a Dobó-bástya teraszán. A napot aztán a Szépasszonyvölgyben zártuk, ám a kalandok ezzel még nem értek véget... Íme, ilyen volt nekem idén Eger, ahol öt csodás napot tölthettem el családommal és barátaimmal!

Székirodalom vlog #021: Az Anjouk hazai pályán

Elkészült a Székirodalom vlog 21. része, melyet egy előre be nem tervezett dedikáláson forgattunk. Egy hirtelen jött meghívásnak köszönhetően ugyanis a 2016-os székirodalmi könyvturné nyolcadik állomása Visegrád lett, azon belül is a 32. Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok, ahol három és fél órán keresztül dedikáltam a könyveimet – mondhatni, páncélolvasztó hőségben. Nézzétek meg, hogyan telt a napunk az Anjouk székvárosában!

Székirodalom vlog #019: Bonyhádi trilógia - 2. rész

2016. június 11-ének reggele Bonyhádon, a XVI. Völgységi Könyvfesztivál kellős közepén lelte a Székirodalom crew tagságát. Rendkívül jól alakult a napunk, a borús előrejelzések ellenére gyönyörű nyári szombat virradt ránk, a langymeleg napsütés pedig ki is tartott egészen este nyolcig. Sok jó programot láthattunk, rengeteg könyvet eladtunk, és fantasztikusan éreztük magunkat. Ami viszont ezután következett, azt nem köszöntük meg...

Röviden összefoglalva: íme a Bonyhádi trilógia második része, jó szórakozást kívánunk hozzá!

Székirodalom vlog #018: Bonyhádi trilógia - 1. rész

A 2016-os székirodalmi könyvturné júniusi hosszú hétvégéjén érkeztünk Bonyhádra, hogy három napot töltsünk a XVI. Völgységi Könyvfesztiválon. Mivel irgalmatlan mennyiségű nyersanyagot forgattunk, a könyvturnénak ezt az állomását trilógiaként, három részben tárjuk elétek. Jelen epizód a pénteki nyitónapon átélt "kalandjainkat" foglalja össze: az utazást, a szállás elfoglalását, a napsütést, az esőt, a vidámságot és némi aggodalmat. A végére pedig még egy jó kis interjú is jutott, összefutottunk ugyanis Benkő Lászlóval, a Honfoglalás- és a Tatárjárás-trilógia, valamint a Viharlovasok-pentalógia és A Zrínyiek c. sorozat (meg még számos más regény) írójával, aki nemcsak egy jó beszélgetésben volt benne, hanem legnagyobb meglepetésünkre – csak úgy, mivel szóba került – a helyszínen spontán felskiccelt egy XIV. századi hadi útvonalat is. Elképesztő volt, nézzétek meg ti is, és persze ne menjetek sehová, mivel hamarosan jön a Bonyhádi trilógia folytatása!

Székirodalom vlog #017: Könyvheti körmenet

A 2016-os székirodalmi könyvturné hatodik állomása a 87. Ünnepi Könyvhét csütörtöki nyitónapja volt, így ismét Budapestre látogattunk, az Anjouk frissen megjelent harmadik részének dedikálására. Megebédeltünk a Halkakasban, körbejártunk a Vörösmarty téren, vásároltunk néhány könyvheti újdonságot, beszélgettünk Szélesi Sándorral, Holden Rose-zal és A.M. Aranth-tal, felvonultunk a Szent György Lovagrend néhány tagjával, és még az esőt is megúsztuk, amíg a dedikálás tartott. Nagyon kellemes nap volt, győződjetek meg róla ti is!

Megjelent az Anjouk III. része

Megjelent az Anjouk III. része, Az utolsó tartományúrig c. regény, ezzel pedig trilógiává bővült a XIV. századról, a lovagkirályok és udvari lovagok vérben fürdő aranykoráról szóló történelmiregény-sorozat! A regényfolyam minden eddigi kötete megrendelhető IDE, vagy az alábbi képre kattintva.
 

Székirodalom vlog #016: A pihentagyúak támadása

Elkészült a Székirodalom vlog 16. része! A könyvturné ötödik állomásaként Szolnokra látogattunk, az Aba-Novák Agóra Kulturális Központba, méghozzá a Zolnok Lovagrend meghívásának eleget téve. A kecskeméti dedikálás másnapján kissé kómásan indultunk el, hogy útközben Knight Ridert játsszunk egy a "semmiből" felbukkanó fekvőrendőrrel, felelevenítsük a South Park egyik régi betétdalát, és hogy rájöjjünk, összesen 84 éve nem voltunk Szolnokon. A kezdődő elmebaj tüneteinek azonban nem volt vége ennyivel... A gyógyszerünk tehát kicsit elgurult, amiért előre is elnézést kérünk – ez most egy ilyen epizód lett.

Székirodalom vlog #015: Hírös utazás

A 2016-os székirodalmi könyvturné negyedik állomásaként ellátogattunk a hírös városba, a puszták metropoliszába, a gyönyörű Kecskemétre. Elfoglaltuk a szállásunkat, ettünk egy különösen finomat, majd nyakunkba vettük a várost, és alaposan bejártuk festőien szép zeg-zugait. A Líra könyvesboltban való dedikálás után persze az interjúkat se hagyhattuk ki: jelen epizódban Bán Mór, Korsós Szabina és Horvát Gábor mesél nekünk érdekeseket.

Székirodalom vlog #014: Moziba be!

A Székirodalom vlog 14. részében négy hét után folytatjuk a könyvturnét: Somorjára látogatunk, a Moziba, ahol egy jól sikerült könyvbemutatót követően Végh Koncz Csilla mesél nekünk erről a kellemes helyről, ahova még egész biztosan visszatérünk. Ha arra jártok, térjetek be ti is!

Székirodalom vlog #012: Könyvfesztivál, rakendról!

2016. április 26. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

Elkészült a Székirodalom vlog tizenkettedik része, amit a 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál pénteki napján forgattunk – autóban, útközben, Pléh Csárdában, Millenáris Parkban... Tényleg igazi rock n' roll volt nekünk az a nap, amiért nem győzök hálálkodni elsősorban a Székirodalom crew tagjainak, az Athenaeum Kiadó csapatának és Mestellér János barátomnak. Ez a csaknem húszperces kisfilm az eddigi leghosszabb és legkimerítőbb vágásom eredménye, így remélem, elnyeri majd a tetszéseteket. A zenéért külön köszönet illeti az Expired Passport zenekart, akiket hallgassatok bátran, mert nagyon jók!

Virtuális vártúrák – egy kiváló dokumentumfilm a magyar középkorról

2016. április 12. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

A Titania-master Pro és a Pazirik Kft. jóvoltából készült el a Virtuális vártúrák című ismeretterjesztő film, mely példás alapossággal mutatja be és magyarázza el, mi mindenből állt és milyen funkciókat látott el egy középkori vár, mi a lakótorony, illetve hogyan festettek és miképp alakultak át legjelentősebb váraink az Árpád-kortól a reneszánsz végéig. A kisfilm dramaturgiája és képi világa is egészen tökéletesre sikeredett, kész élvezet nézni, ahogy a mai romokból nyíló virágként emelkednek fel újra az egykori falak, tornyok, palotaszárnyak és egyéb épületek. A digitális trükkök mellett hagyományőrzőkkel forgatott hangulatos jelenetek teszik még teljesebbé az élményt, az egyes ómagyar legendák megidézése pedig felteszi az i-re a pontot. A közel félórás filmet, mely által szerintem az én regényeimet is jobban megérthetitek és pontosabban elképzelhetitek, alább tekinthetitek meg. Ha pedig további részletekre, érdekességekre is kíváncsiak lennétek, látogassátok meg a film hivatalos honlapját: http://virtualisvarturak.hu/

Anjouk a XXIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

2016. április 11. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

Budapesten folytatódik a 2016-os székirodalmi könyvturné, méghozzá a XXIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. 2016. április 22-én (pénteken) a Millenáris Park B-épületében két székirodalmi program is várja az érdeklődőket:

16:00-tól a Kner Imre teremben,
Peiker Éva szerkesztő moderálásával:
"Lovagként élni – a középkorban és ma"

Ki lehetett lovag a középkorban? Mit jelentett lovagnak lenni? Több volt-e a lovag, mint a fénylő páncél, amit viselt, és a drága kard, amelyet forgatott? Kik voltak az egyházi lovagok? Ki, mikor és hol alapította az első világi lovagrendet? Milyen értékek mentén élt egy korabeli lovag? Mit jelent lovagnak lenni ma, a XXI. században? Harcol-e egy mai lovag, és ha igen, akkor hogyan, milyen eszközökkel, milyen célokért? Átültethetők-e a középkor lovagi erényei a mindennapi modern életbe? Ezekre a kérdésekre ad választ Bíró Szabolcs felvidéki író, az ANJOUK-regényfolyam szerzője, aki maga is a Szent György Lovagrend várományosa.

Az előadás után:
17:00-tól a szerző az Athenaeum Kiadó B15-ös számú standjánál dedikál!

02_budapest_905x1280.jpg

Anjouk-könyvbemutató Kisudvarnokban

2016. április 05. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

A 2016-os székirodalmi könyvturné az ősi középkori községben, a csallóközi Kisudvarnokban veszi kezdetét.

2016. április 9-én (szombaton), 17:00 órai kezdettel a kisudvarnoki kultúrházban Németh Péter faggatja Bíró Szabolcsot eddigi munkásságáról, elsősorban pedig az ANJOUK c. regénysorozatról, melynek első két része (Liliom és vér, Lángmarta dél) a helyszínen megvásárolható és dedikáltatható is lesz.

A belépés ingyenes, minden érdeklődőt sok szeretettel várunk!

01_kisudvarnok_905x1280.jpg

A székirodalom fészke

2016. április 04. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

Végre itt az április, ami esetünkben két dolgot jelent: leadom a kiadónak az Anjouk III. részét, majd hűséges barátaimmal, a székirodalom crew tagjaival elindulunk az idei könyvturnéra, találkozni veletek. Mielőtt azonban útra kelnénk, gondoltam, bemutatom nektek, honnan is startolunk minden évben. Íme hát a székirodalom jelenlegi központja: Dunaszerdahely!

Már előrendelhető az Anjouk III. része!

2016. március 21. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár
2016. május 31-én jelenik meg az Anjouk III. része, mely Az utolsó tartományúrig címet viseli, és zömében az 1323-as év eseményeit meséli el mind a királyi udvar valóság ihlette szereplői, mind a sorozat fiktív karakterei – Attila, Csepke és Kurta – sorsán keresztül. A könyv mostantól előrendelhető, mégpedig 20%-os kedvezménnyel, IDE KATTINTVA, ahol már a végleges fülszövege is elolvasható.
 

Székirodalmi könyvturné 2016

2016. február 29. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

00_konyvturne_2016_vegleges_kicsi.jpg

A 2016-os székirodalmi könyvturné állomásai:

Április 9. – Kisudvarnok, könyvbemutató a kultúrházban
Április 22. – Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, előadás és dedikálás
Május 20. – Somorja, könyvbemutató a Moziban
Május 27. – Kecskemét, dedikálás a Líra könyvesboltban
Május 28. – Szolnok, könyvbemutató az Aba-Novák Agóra Kulturális Központban
Június 9. – Budapest, Ünnepi Könyvhét, dedikálás
Június 11. – Bonyhád, Völgységi Könyvfesztivál, könyvbemutató és dedikálás
Július 29. – Eger, Gárdonyi-kör – Egynapos irodalmi-baráti tömörülés, várbéli kerekasztal-beszélgetés, dedikálás és rendhagyó szakmai konferencia Gárdonyi Géza szellemének megidézésével (Bán Mór, Benyák Zoltán és Fonyódi Tibor társaságában)
Augusztus 6. – IV. Dunaszerdahelyi Kastélyfesztivál – irodalmi kerekasztal-beszélgetés több íróval

További részletek itt találhatók:
http://biroszabolcs.eu/esemenyek

Idén is lesz székirodalmi könyvturné

 
Akik időnként figyelik a www.biroszabolcs.eu honlap eseménynaptárát, a táblázat folyamatos frissítése alapján már rájöhettek, hogy idén tavasszal is székirodalmi könyvturnéra indulok kollégáim, barátaim, segítőtársaim kíséretében. Ahogy azt 2014 óta minden évben megteszem, úgy az idei január jó részét is szervezéssel töltöttem, melynek gyümölcse egy kilenc állomást érintő könyvturné lett, magyarországi és szlovákiai magyar helyszínekkel vegyesen, április elejétől augusztus közepéig.

A turné első öt állomására az Anjouk-regényfolyam első és második részének promotálásával készülök, ezeket a köteteket viszem is magammal mindenhová, aztán június elején Az utolsó tartományúrig címmel megjelenik a sorozat harmadik része is, így a nyári rendezvényekre már az új könyvet is viszem magammal.

Az idei székirodalmi könyvturné egyik extra különlegessége pedig nem más lesz, mint az, hogy GoPro-kamerákkal rögzítjük az egészet, amiből végül nem csak új videoblog-epizódok születnek majd, hanem őszre egy teljes irodalmi road movie, egy nyers, őszinte, rendhagyó dokumentumfilm a szakma bemutatásáról, egy rakás más kolléga (írók, szerkesztők, kiadói szakemberek) szereplésével. Emiatt aztán idén nem akármilyen lelkesedéssel várom a turné kezdetét – ez persze forgatástól függetlenül mindig így van –, és remélem, hogy idén is sokatokkal találkozhatok majd újra.

A 2016-os székirodalmi könyvturné állomásai:

Április 9. – Kisudvarnok, könyvbemutató
Április 22. – Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, dedikálás
Május 20. – Somorja, könyvbemutató
Május 27. – Kecskemét, dedikálás
Május 28. – Szolnok, könyvbemutató
Június 9. – Budapest, Ünnepi Könyvhét, dedikálás
Június 11. – Bonyhád, Völgységi Könyvfesztivál, könyvbemutató és dedikálás
Július – Eger, Gárdonyi-kör (rendhagyó program több íróval közösen, egyelőre szervezés alatt)
Augusztus 6. – IV. Dunaszerdahelyi Kastélyfesztivál (irodalmi kerekasztal több íróval)
 

Visszatekintő – avagy ilyen volt 2015 a székirodalomban

2015. december 28. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

Nihil novi sub sole, a világban idén is meglehetősen sok borzalom történt. Ugyanakkor továbbra is állítom, hogy ha mindenki elsősorban a saját háza táján tenne rendet, aztán pedig megnézné, mit tehet másokért, jobb világban élnénk. Egy kis aktivitás, pozitív életszemlélet, vidám tettrekészség csodákra képes.

A székirodalom berkein belül például ez az év is kiválóan telt.

Március végén debütált a tizenöt kötetesre tervezett Anjouk c. regényfolyamom az Athenaeum​ Kiadónál, ami röpke négy hónap múlva már az 1100. eladott példányán is túl volt, ősszel pedig megjelent a második rész is. Tulajdonképpen 2012 óta nem volt ilyen aktív évem, hogy két új regény megjelenéséről is hírt adhattam.

Áprilisban a Liliom és vér megjelenését lovagi tornával ünnepeltük a Millenáris füvén, de még előtte elkészítettük hozzá a magyar könyvpiac első középkori témájú élőszereplős könyvtrailerét, amit azóta (a YouTube és a Facebook számlálóit összesítve) 10.500-nál is többször tekintettek meg.

A Csallóközi Anjou Károly Bandérium​ kifejezetten sikeresen abszolválta első néhány önálló fellépését, és az idei székirodalmi könyvturné is rendkívül sikeresen zárult: idén összesen tizennégy könyvbemutatót, dedikálást és egyéb eseményt írhattam be az eseménynaptárba.

Ősszel elindult a Székirodalom vlog is, ami új szintre emelte a közönséggel való kommunikációt, és amely nyolc változatos epizódban összegezte az idei év második felét.

Sok értékes kapcsolatra tettem szert idén is, többek között megismerkedtem Dr. Csámpai Ottóval, a Szent György Lovagrend felvidéki nagypriorjával, akivel sokat fogunk még együttműködni, de említhetném Schunder László​ szablyavívót is, akinek köszönhetően jövőre török kori hadi bemutatóval bővül majd a Dunaszerdahelyi Kastélyfesztivál programja.

Az év végére pedig a Historium Polgári Társulás​t is sikerült hivatalosan létrehoznunk, amely a Historium Kiadó jogutódjaként gondozza a magyar kultúrát, csak már nem könyvkiadás, hanem rendezvényszervezés révén.

És hogy mi lesz jövőre?

Megjelenik az Anjouk III. és IV. része, megszervezzük a Gárdonyi-kört, a Dunaszerdahelyi Kastélyfesztivált és az I. Karácsonyi Könyvünnepet, egy újabb könyvturnéra indulunk, és persze jön a Székirodalom vlog második évada, több napsütéssel és még több epizóddal. Tartsatok velünk 2016-ban is!

A Székirodalom vlog 2015-ös évadzáró epizódja

2015. december 21. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár
Megérkezett a 2015-ös év utolsó székirodalmi vlog-epizódja, mely a második leghosszabb lett ebből az évadból. Budapestre látogatunk, hogy bekapcsolódjunk a karácsonyi cipősdoboz-akcióba, majd az ezt követő bevásárlás végeztével részt vegyünk az Athenaeum​ Kiadó Ahány arc, annyi történet c. ünnepi estjén. Jókedv, sokféle hangulat, nívós felhozatal – tartsatok velünk ezúttal is!
 

Ahány arc, annyi történet – az Athenaeum Kiadó zenés ünnepi estje

2015. november 30. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár
Hetekig titok volt, de végre elárulhatom: igen, megyek idén még egyszer Budapestre, és egyben ez lesz az idei utolsó fellépésem is. Az Olvasás Éjszakájához hasonlóan ezúttal sem egy klasszikus könyvbemutatót tartok, helyette pontosan negyed órám lesz a színpadon arra, hogy lerántsam a leplet a középkor bakijairól – jobban mondva azokról a dolgokról, melyeket középkori témájú filmekben láthattok, könyvekben olvashattok vagy épp rendezvényeken élhettek át, de amiknek az égvilágon semmi közük a középkorhoz (vagy van, csak épp a tárgyalt téma után pár száz évvel). Az Athenaeum Kiadó elképesztően gazdag ünnepi műsorral várja olvasóit december 16-án a budapesti Menta Terasz & Klubba, ahol alig három óra alatt annyi fellépés zajlik majd, mint sok rendezvényen egy teljes nap alatt (se). Zene, előadások, beszélgetések – egyenként mindössze 10-20 percben, azaz felesleges részek és üresjáratok nélkül, kizárólag a lényegre, a legjavára koncentrálva! Hogy mit keres egymás után a Star Wars, a szókimondó rap, a magyar lovagkor és a groove metal? Ha érdekel, gyertek el, és megtudjátok! Illusztris egy társaság lesz, annyi biztos.
ahany_arc_2015.jpg
 Program:

18:30 - Vendégfogadás, érkezés
19:00 - Az est háziasszonya, Szurovecz Kitti és az Athenaeum Kiadó főszerkesztője, Szabó Tibor Benjámin köszöntője
19:10 - Tóth Vera énekel
19:30 - Beszélgetés Demcsák Zsuzsával és Bali Sándorral Példa-képek című könyvükről
19:50 - Szulák Andrea énekel
20:00 - Orbán János Dénes humoros felolvasása
20:10 - Nógrádi Gergely énekel
20:30 - Tóth Csaba Palpatine útja a hatalomhoz: diktatúra, elnyomás és forradalmak a Star Warsban - előadás
20:40 - Beszélgetés Horváth Gergellyel és Kordik Zsolttal (alias Mr. Bustával) a Magadnak írod a sorsod című könyvükről
21:00 - Fellép Mr. Busta
21.10 - Bakik a középkorban – Bíró Szabolcs előadása
21:25 - Fellép Farkas Zoltán

Vendégeinket finom borral és ízletes falatkákkal kínáljuk!

Időpont: 2015. december 16. 19:00
Helyszín: Helyszín: Menta Terasz Étterem
Budapest, Margit krt. 14, 1027

Az Athenaeum Kiadó könyvei nagy kedvezménnyel megvásárolhatóak lesznek!

A belépés ingyenes!

Bíró Szabolcs: Lángmarta dél (ekultura.hu kritika)

2015. november 30. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár
Olvasás előtt leginkább arra voltam kíváncsi, hogy amit az ajánló végén látható videóban említett Bíró Szabolcs, miként valósul meg a gyakorlatban. A sorozat címe ugyanis Anjouk és nem pedig a Bátor-család, úgyhogy az érdekelt, hogyan cserélnek szerepet, miként tolódik el a hangsúly a néhai templomos lovagról az ország királyára.

Nos, az egyértelműen látszik, Bátor Attila a második kötet szereposztásakor lecsúszott az első helyről, a korábbiakhoz képes jóval kevesebbet van jelen, már nem csak az ő sorsának alakulásáról kapunk információkat. Viszont Károly Róbert sem kap akkora teret, miként azt előzetesen gondoltam, így az a helyzet állt elő – egyfajta átmeneti állapotként –, hogy jelenleg nincs központi alakja a történetnek, amolyan George R. R. Martin módra, több szereplőt követünk, akik felváltva kapnak lehetőséget életük alakulásának elmesélésére.

Tovább

Bíró Szabolcs: Liliom és vér (ekultura.hu kritika)

2015. november 30. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár
Ha azt mondom, ez a regény Bátor Attila tetteiről szól, pontosabban fogalmazva az 1312. június 15-én vívott rozgonyi csata utáni évekről, akkor mindazok, akik már olvasták a Non nobis, Domine mindkét kötetét, azonnal tudni fogják, kiről és miről van szó. Akik nem ismerik az előzményeket, azoknak kezdésnek elegendő, hogy I. Károly (ismertebb nevén Károly Róbert) magyar király uralkodásának korai éveivel foglalkozik ez a történelmi regény.

Elsőre mondjuk furcsállottam, hogy sorozatcímkét kapott a történet (Anjouk), mintha menet közben hiánypótlásra szólították volna fel a szerzőt – ennek okáról azt mondta Bíró Szabolcs, hogy bár ebben az első (vagy ha úgy nézem, harmadik) kötetben még Bátor Attila a főszereplő, rajta van a hangsúly, az ő sorsát követjük figyelemmel, később ez változni fog, az arányok eltolódnak – egyszóval aki megszerette ezt a kiugrott templomos lovagot, az jól figyeljen, ki tudja, mi lesz vele a későbbiek során. Egy biztos: az író most alaposan elbánt vele.

Tovább

Bíró Szabolcs: Anjouk a XV. Győri Könyvszalonon (beszámoló)

2015. november 30. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár
A XV. Győri Könyvszalon pódiumszínpadán november 6-án, pénteken délután került sor a 15 részesre tervezett Anjouk című regényfolyam első két kötetének (Liliom és vér, Lángmarta dél) könyvbemutatójára, amelyen Szilvási Krisztián beszélgetett az íróval, a felvidéki Bíró Szabolccsal.

A társalgás elején kiderült, hogy Bíró Szabolcs írói pályafutását 2007-ben Francis W. Scott néven írt krimikkel kezdte. Akkoriban még divat volt álnéven írni olyan regényeket, történeteket, amelyek be nem járt helyeken, nem igazán ismert környezetben játszódnak. 2009 őszén érezte úgy az író, hogy ebből a körből ki kell törnie. Ma is vállalja ezen írásait, de arra kér mindenkit, hogy pályafutását, írói tehetségét ne ezen művek alapján ítéljék meg.

Tovább

Mi a boldog és elégedett élet titka? – Interjú Bíró Szabolcs kerekes székes íróval

2015. november 30. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár
Bíró Szabolcs az az ember, akinek életéből mindig tudok motivációt meríteni, ha az álmok megvalósításáról van szó. Még gimnáziumban ismertem meg, már akkor is nagy álmodozó volt, aki az iskolapadból mára sikeres íróvá, hobbizenésszé, művelődésszervezővé nőtte ki magát. Ma már szerető férj és büszke édesapa, egyik legnagyobb álma a Csallóközi Várispánság felépítése. Kamaszkora óta kerekes székben él, ám határokat nem igazán ismer. Elmondása szerint boldog és elégedett. Az álmok megvalósításáról beszélgettünk.

Tovább

Legyőzi-e az „Anjouk” az „Egri csillagok”-at?

2015. november 30. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár
Eddig a magyar történelmi regények egyik vakfoltja volt a 14. század eleji lovagi kultúra és Károly Róbert uralkodása. Bíró Szabolcs Anjouk című sorozatának első része pótolja ezt a hiányt, és néhány gyengesége ellenére szórakoztatva tanít. Tóth Mihály írása.

Bíró Szabolcs Anjouk (I. Liliom és vér) című történelmi regénye sok szempontból megfelel a műfajjal szemben támasztott elvárásoknak, egyes sajátosságaiban talán túlságosan is. Az Athenaeum Kiadó jóvoltából megjelent mű lényegében egy fejlődés- és egy lovagregény keveréke. A történet kezdetén a főhős, Bátor Attila, Károly Róbert király korábbi első lovagja visszavonultan él középkori mintagazdaságában. Az idillinek tűnő állapot azonban hamar véget ér. Maga a király látogat el a majorságba, hogy Attilát, a magyar irodalomban viszonylag ritkán megjelenített középkori lovagot esküjének megfelelően a hadak fővezérei közé szólítsa. A hadjárat után a keresztényi élet lehetőségétől messzire sodródott lovag átengedi magát annak az apránként ébredő lénynek, amivé apród korától formálták: a középkori Európa legfélelmetesebb harcosává lényegül, aki a küzdelemért él, és a csatateret tekinti otthonának.

Tovább

Anjouk - III. rész: Az utolsó tartományúrig

2015. október 28. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

utolsotartomany_blogra.jpg1323. Alighogy Anjou Károly serege visszatér a tengermellékről, az ország déli fertályán ismét zavarossá válik a helyzet. Úgy tűnik, Subics Mladent hiába fosztották meg zsarnoki hatalmától, ő csak egyike volt a gondok okozóinak, s a rend helyreállítása érdekében előbb-utóbb ismét hadjáratot kell indítani Szlavónia, Horvátország és Dalmácia területére.
A királyságban ennek ellenére végre megszilárdulni látszik a béke. Az uralkodó feladja több mint egy évtizede tartó, önkéntes temesvári „száműzetését”, és birodalma szívében, Visegrádon kezd új, minden korábbinál fényesebb hatalmi központ építésébe. Míg a gazdasági káosz megfékezése céljából, tárnokmestere többéves munkáját megkoronázva, új pénz verését rendeli el, és külpolitikai kapcsolatait is sikeresen rendezi, az utódnemzés kérdésében továbbra is setét fellegek tornyosulnak fölé.
Gutkeled Miklós, az Anjou-sereg hadnagya váratlan kitüntetést kap Károlytól, amit azonban egy diadalmas hadjárattal kell kiérdemelnie. Parancsnoksága alatt vele tart Lackfi István, akit egyre többen emlegetnek Magyarország fehér sárkányaként, és Bátor Attila, aki úgy hiszi, végleg elveszítette családját, s így nem maradt más számára, csak a kegyetlen bosszú…

Bíró Szabolcs tizenöt kötetesre tervezett történelmi regényfolyamának harmadik része egyben egy trilógia záróakkordja is. Az utolsó tartományúrig a széria eddigi legkomorabb hangvételű, legsötétebb tónusú regénye, mely bizonyos szereplőktől talán örökre elbúcsúzik, miközben megágyaz egy új korszaknak, és még mélyebbre vezeti az olvasókat a XIV. század sűrűjébe.

KIADÁS ÉVE: 2016
OLDALSZÁM: 384
ISBN: 9789632935454

MEGVÁSÁROLOM A KÖNYVET!
A könyv a Moly.hu adatbázisában

Anjouk a XV. Győri Könyvszalonon

2015. október 21. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár
Nagy örömömre szolgál, hogy idén is meghívást kaptam a talán minden túlzás nélkül legnívósabbnak, legrangosabbnak nevezhető vidéki könyves rendezvényre, a Győri Könyvszalonra. 2015. november 6-án, pénteken, 14:00 órai kezdettel várok mindenkit sok szeretettel a legfelső emeleti pódiumszínpadra, ahol Szilvási Krisztián kérdéseire válaszolva mutatom majd be az Anjouk c. regénysorozatomat – természetesen nem csak az első, hanem a nemrég megjelent második részt is! Az előadás után, 15:00-tól pedig dedikálást tartok a pódiumszínpad mellett elhelyezkedő Írók Szalonjában. Gyertek sokan, a hangulat egészen biztosan kiváló lesz, és annak is élő szemtanúi lehettek, hogyan forgatjuk a Székirodalom vlog ötödik epizódját!
 
A XV. Győri Könyvszalon teljes programfelhozatalát az alábbi képre kattintva találjátok:

Lángmarta dél – kvízjáték

2015. október 20. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár
Elkészült az Anjouk II. részéhez kapcsolódó kvízjáték, melyet a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet honlapján játszhattok végig, és melyben 10 kérdésre válaszolva tesztelhetitek le, mennyire vagytok jók XIV. századi magyar történelemből – vagy hogy mennyire figyeltetek oda a Lángmarta dél olvasása közben!
 
A tavasszal közzétett első Anjouk-kvíz még általános kérdéseket tartalmazott a korról, mostantól azonban minden egyes újabb regényhez olyan játékot készítünk, melynek kérdései kizárólag az adott kötethez kapcsolódnak – ezúttal tehát kifejezetten az 1322-es esztendőre vonatkozó kérdéseket kell megválaszolnotok.
 
Szintén újítás, hogy a játék közben középkori zenét is hallgathattok: csak indítsátok el az első kérdés képe felett megjelenő lejátszót, és a Hollóének Hungarica addig húzza a fületekbe az Ai Vist Lo Lop c. dalt, amíg mind a tíz válaszotokat be nem jelöltétek.
 
A játékot az alábbi képre kattintva kezdhetitek el:

Az Anjou-kori harcművészet alapjai, I. rész – tőr, hosszúkard, falchion

2015. október 19. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

A Székirodalom vlog és az anjouk.hu tudástárának közös, rendhagyó videójában a Moony Cinema és a Csallóközi Anjou Károly Bandérium segítségével vesszük górcső alá az Anjou-kori harcművészet alapjait, illetve annak néhány fegyvernemét. A videóban tőr, kard és falchion kerül bemutatásra, de persze további számos fegyver – lándzsa, buzogány, bárd, íj – is akad a korszakban, melyek használatát egy későbbi epizódban mutatjuk majd be.

Az utolsó tartományúrig (részlet)

2015. október 17. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

Az Úr 1322. éve
Szent András hava
Sopron

Amikor a templom harangját félreverték és az utcán felzúgott a nép, Gutkeled Miklós feleségének úgy rándult görcsbe a gyomra, hogy még a hímzését is kiejtette a kezéből. Öreg komornája, aki egykor a dajkája is volt, szó nélkül odalépett hozzá, és kövér melléhez ölelte az asszony apró fejét. Aggodalmas ábrázattal meredt maga elé a csupasz kőfalra, miközben hagyta, hogy a vár úrnője minden porcikájában reszketve zokogja teli a kötényét, akárha a párnájába temetkezve sírna.
– Légy erős, drága lelkem! – mondogatta egyre csak a vén özvegyasszony, mert mást nem nagyon mondhatott. – Légy erős, ne lássa, hogy félsz tőle!
Az emberek nyüzsgése és a harangok zúgása ugyanis a vár ura, Gutkeled Miklós soproni ispán hazatértét jelezte, s ezt mindkét asszony jól tudta. Ahogy azt is, hogy amíg az urat el nem szólítják egy újabb háborúba, addig sem nevetés, sem vidám énekhang nem fog visszhangot verni a rideg falak között. A soproni ispán vára ismét dermedt, komor kriptává változik, és az is marad néhány végtelenül hosszú hónapig.
– Levetem magam az öregtorony ablakából – szólalt meg zokogását legyűrve a vékony, sápadt asszony, miközben tenyerével szétmaszatolta arcán a könnyeket. – Egyenest a lova patái előtt zúzom magam halálra, ezúttal így köszöntöm.
– Ne beszélj istentelenségeket! – nyúlt hóna alá a vénasszony, egyetlen mozdulattal rántva talpra az úrnőt, majd gyorsan keresztet vetett. – Micsoda ostoba gondolatok ezek, lelkem! Menj, öltözz gyorsan tiszta ruhába, aztán csipkedd meg az orcádat, hadd lássa, mennyire vártad! Addig én ugrasztom a szolgákat, hogy legyen mielébb forró víz a dézsában, meg friss borjúhús az üstben. Ne adjunk neki okot a búskomorságra!
Bárhogy is igyekeztek azonban, Gutkeled Miklós ugyanolyan mord ábrázattal léptetett félköríves bástyákkal megerősített, ovális fallal körbevett fészke felé, mint minden más alkalommal. Volt benne valami mélységes mélyen gyökerező düh, valami kipusztíthatatlan gyűlölet a világ iránt, ami ugyan kiváló katonává és még jobb hadvezérré tette, de férjnek, hétköznapi embernek elviselhetetlen volt. Békeidőben képtelen volt magával bármit is kezdeni, az úri mulatságokat nem szenvedhette, lakomákat sosem adott. Sivár kővárában, mely oly hideg és bevehetetlen volt, akár az ő lelke, legalább fél emberöltő óta nem csendült zeneszó – legalábbis akkor nem, amikor Miklós otthon tartózkodott.
A soproni ispán hadserege volt a legjobban szervezett harci egység az egész országban. Az alapos gonddal válogatott, könyörtelen szigorral kiképzett közel háromszáz lovas – a törvény betűje szerint vármegyénként felállítandó bandériumok szokásos létszámának másfélszerese – rendezett sorokban haladt ura nyomában a vár felé, olyan fegyelmezetten, mintha még mindig ellenséges területen vonulnának. Jóllehet többen is elléptettek saját utcájuk, házuk mellett, sőt volt, aki elé kisietett az egész családja, mindenki tudta: amíg az ispán úr határozott parancsot nem ad a hazatérésre, addig nekik kutyakötelességük követni őt, akár otthon vannak, akár nem.
Ők voltak a kemény mag, a legkiválóbbak. Végleges létszámuk hadjáratról hadjáratra változott, hiszen alkalomadtán zsoldosokkal, gyalogosokkal bővítették soraikat, vagy éppen a király adott melléjük további seregtesteket, mint ahogy tette azt a felvidéki hadjárat kezdetekor is. Ezek a különféle hadtestek aztán az adott feladat végeztével fokozatosan lebomlottak róluk, de az állandó ispáni bandérium tagjai Miklóssal maradtak, és békeidőben is állandó jelleggel együtt gyakorlatoztak – vagy a soproni vár testedzésre kialakított udvarán, vagy komolyabb hadműveletek kidolgozásakor a város kies határában.
A magas terméskő falakhoz közelítve öblösen zúgó kürtszó köszöntötte őket a kapuház tornyának mellvédjéről, majd kattogva, komótosan megindult felfelé a nehéz hullórostély, és kitárultak a vaskos kapuszárnyak. A soproni ispán bandériuma méltóságteljesen vonult be a várudvarra, ahol a kapitányok parancsszavai szerint széles félkaréjban sorakoztak fel, szemben a bozontos szakállú, arcán ezernyi sebhelyet viselő hadnaggyal.
Miklós nem volt a szavak embere, de zászóalja tagjaihoz igyekezett mindig tisztességes beszédet intézni – minden fellengzősség nélkül, a lényegre összpontosítva.
– Tudom, hogy csalódottak vagytok, amiért elmaradt a szokásos hadizsákmány – kezdte nyers, ráspolyos hangján, miközben végignézett a lovasok arcán. Bárhogy is éreztek, egyikük vonásai sem árulkodtak elégedetlenségről. – Mindnyájan két teljes nap pihenőt kaptok vigaszdíj gyanánt. Utána azonban újult erővel folytatjuk a hadgyakorlatokat. Tudom, hogy nyakunkon a tél és karácsony hava, de mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy hónapokig csak tespedjünk, mint ahogy az más uraknál szokásban van, és tavaszra elkényelmesedett, elsorvadt bagázzsá váljunk. A többi bandérium majd tavasszal újrakezdi a gyakorlatozást. Mi azonban böjtmás havára erősebbek, gyorsabbak és félelmetesebbek leszünk, mint eddig bármikor. Értettétek?
– Értettük! – dörgött párafelhőt háromszáz torok a késő őszi hidegbe.
– Kik vagyunk mi? – bődült el ekkor Gutkeled Miklós.
– A király ökle, a birodalom pajzsa és buzogánya! – süvöltötték egy emberként az ezerszer elhangzott, jól begyakorolt jelmondatot, mire hadnagyuk elégedetten bólintott, majd mindenkit útjára bocsátott. Hadapródjához és fegyvernökéhez külön szólt, és bár ők vele éltek a várban, ezúttal kivételesen megengedte nekik, hogy meglátogassák a családjukat.
Abban a pillanatban, hogy zászlóalja szétszéledt, és ő lováról leszállva rápillantott az otthonául szolgáló szürke palotaépületre, ábrázata ismét elborult. Magába fordulva, dühöngő bikaként indult a bejárat felé, feltépte az ajtót, aztán hirtelen megtorpant, ahogy a küszöbön átlépve egyből háza népébe botlott. Ott sorakoztak lehajtott fejjel a szolgálói, az intézője, a felesége öreg, kövér komornája, és persze maga az asszony, tiszta ruhában, pirosra csípdesett orcával, de lesütött tekintettel, enyhén reszkető állal. Miklós csodálkozva vonta fel szemöldökét, de csak egyetlen nagyon rövid, alig szívdobbanásnyi időre engedte meg magának, hogy olyan embernek lássék, akit még meg lehet lepni. Aztán ugyanolyan komor képpel folytatta útját a palota belső termei felé, mint ahogy nekiindult.
Döngő léptekkel viharzott el a háznép mellett, csaknem feldöntve a szolgálókat, mire a felesége hegyes kis álla megint erősebben kezdett reszketni, szeme egyre üvegesebbé vált a sírhatnéktól. Akkor azonban a kövér komorna megszorította az asszony karját, és egy finom, ám határozott mozdulattal a férje felé taszította a törékeny teremtést.
– Édes uram – kezdte erőtlen hangján az úrnő –, hála Istennek, hogy épségben hazatértél!
– Istennek ehhez az égvilágon semmi köze – morogta Miklós meg sem állva, rá sem pillantva a feleségére.
– Nehéz utad volt, uram? – folytatta az asszony a férje nyomába szegődve, miközben háta mögött intett a háznépnek, hogy mehetnek a dolgukra. – Mondd, merre jártál? Úgy látom, hajad szála sem görbült…
– Annak örülnél, mi? – pördült felé a király hadnagya, és véreres tekintetét úgy fúrta madárcsontú asszonya halványkék szemébe, mintha kedve lett volna ott helyben megfojtani a boldogtalan nőt. – Örülnél, ha legközelebb helyettem csak a halálhírem térne haza, igaz? Lehet, hogy én is jobban járnék, ha ott pusztulnék valahol, akkor legalább nem kéne azt a savanyú, hazug képedet bámulnom…
Az asszony eddig bírta, ismét elsírta magát – csakhogy ezúttal nem titokban, a komornája kötényébe bújva, hanem férje előtt, feltárva előtte gyengesége utolsó jelét is.
– Úgy, bömbölj csak! – hagyta faképnél az ispán, aki semmi másra nem vágyott, csak egy tűzforró fürdőre a vászonnal bélelt dézsájában.
Egyedül.

Tovább

2015. második félévi mini-könyvturné

2015. október 03. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

Íme a 2015. második félévi székirodalmi megmozdulások listája! Az év hidegebbik felében jellemzően már nem nagyon szeretek utazgatni, ősszel inkább bezárkózom a jó meleg lakásba, és kihasználom, hogy ilyenkor megy legjobban az írás. Egy mini-könyvturné azonban még így is belefért, aminek a dátumai, pontos időpontjai mostanra álltak össze és váltak véglegessé. További részletek a www.biroszabolcs.eu honlap "Események" menüpontja alatt.

2015_osz.jpg

Különleges meglepetés Az Olvasás Éjszakáján

2015. szeptember 30. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

Végre lehull a lepel! Jó ideje titkolóztunk, de most eláruljuk, milyen meglepetéssel készültünk nektek Az Olvasás Éjszakájára, illetve hány órától, és pontosan hol.

olvejsz_fb_cover_2015.jpg

A rendezvénynek csak Budapesten öt helyszíne lesz, és minden helyszínen komoly műsorfelhozatal várja a látogatókat. Aki azonban szeretné hallani, milyen az, ha négy Athenaeumos szerző, csupa krimi- és történelmiregény-író LGT-t, Rolling Stones-t, Queent, Deep Purple-t és AC/DC-t játszik, az jöjjön 2015. október 10-én (szombaton), legkésőbb este tíz órára a Hátsó Kapuba (VII. ker., Dohány u. 13.), és bulizzon velünk! Garantáljuk a szórakozást!

olvejsz2015.jpg

A rendezvénysorozat további programjai:
www.azolvasasejszakaja.hu

Október végén érkezik az Anjouk II. része

2015. augusztus 17. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár
Már csak pár nagyobb simítás van hátra az ANJOUK második része, a Lángmarta dél alcímet viselő regény befejezéséig, melyet 2015 októberének utolsó harmadában jelentet meg az Athenaeum Kiadó. A történet ott folytatódik, ahol az első rész, a Liliom és vér abbamaradt: Károly király diadalmas uralkodóként tér vissza a Felvidékről Temesvárra, ahol azonban rögtön újabb kényes ügyek elé kell néznie. Bátor Attila – oldalán mord fegyvernökével, Péterrel, illetve Lackfi Istvánnal, a vad székely hadfival – eltűnt családja után nyomoz, miközben azt sem tudja, szerettei élnek-e még egyáltalán. Szilárd, Csepke és Kurta otthonuktól messzire sodródva vergődnek végig a birodalmon, a gyilkossá lett László pedig álnéven próbál új életet kezdeni a tengermelléken. Délen azonban felcsapnak a lángok, és szinte senki sem azt kapja, amire várt...
 
Ősszel már ugyan nem várható túl sok könyvbemutató és dedikálás, de pár helyre azért ellátogatunk az Anjoukkal. Budapesten, Győrött és Dunaszerdahelyen például már egész biztosan ott leszünk. További részletekért érdemes időnként ránézni a www.biroszabolcs.eu oldal eseménynaptárára.
 
Vivat Carolus Rex, Dominus Noster!
 

Anjouk lovagi lakomán

2015. július 24-én hagyományőrző közösségünkkel különleges rendezvényen vehettünk részt: a dunaszerdahelyi Európa Rest & Bar lovagi lakomát szervezett, melynek a Csallóközi Anjou Károly Bandérium volt a fő látványossága. A rendezvényt egy kis elméleti oktatással kezdtük: ecseteltük a korszakot, a XIV. század elejét, annak étkezési és főzési szokásait, illetve beszélgettünk kicsit arról is, miképp festhetett egy korabeli konyha. Később aztán akcióba lendültünk: az előétel mellé tőrtechnikákat mutattunk be, a raguhoz bárd és buzogány, illetve hosszúkard és falchion csapott össze, a főétel után pedig egy kis házi bajnokságot tartottunk gyakorlótőrökkel, teljes mértékben valódi harcot prezentálva. Végül kicsit a szívbajt hoztuk a lelkes közönségre, amikor hangos üvöltéssel megrohamoztunk egy-egy népesebb asztaltársaságot. A móka után persze a tiszteletadás is helyet kapott, hiszen mint minden előadásunk végén, úgy ezúttal is a következő szavakkal búcsúztunk: "Vivat Carolus Rex, Dominus Noster!" A teltházas rendezvény rendkívül sikeresnek bizonyult, és hamarosan egész biztosan sor kerül a folytatásra. Ja, és még egy pozitív apróság: az est során az Anjouk I. részének a helyszínre vitt összes példánya elfogyott! :)

dscn0905.JPG

dscn0906.JPG

dscn0908.JPG

dscn0909.JPG

dscn0910.JPG

Viseletek az Anjou-korban - III. rész: A férfi háborúba megy

img_3157.jpgHiánypótló cikksorozatunk első részében a kora Anjou-kori férfiviselet alapjaival ismerkedtünk meg, a második részben pedig rövid betekintést nyertünk a korabeli polgári, hétköznapi viselet néhány darabjába. A most következő harmadik rész sokak számára talán a sorozat legizgalmasabb darabját jelenti: háborúba indulunk az 1300-as évek első felében, Anjou Károly lobogója alatt, és megnézzük, mit volt érdemes ilyenkor magunkra húzni! A cikkben a saját anyagokon kívül kénytelen voltam az internetről is összehalászni ezt-azt, hogy teljesebb képet kaphassunk a hadi viseletekről. Ahogy az első és a második részben sem merítettük ki, csupán alaposan körbejártuk a témát, úgy most sem ígérem, hogy tökéletes, maradéktalan lesz a felsorolás – ugyanakkor igyekszem minden fontos részletet érinteni. Akkor hát nincs is más hátra, mint: "Istenért és a hazáért, Károly király nevében, előre!"

Tovább

XV. Völgységi Könyvfesztivál

Barátaimmal és segédeimmel idén ismét részt veszünk a XV. Völgységi Könyvfesztiválon, mely Bonyhádon, a rendkívül kellemes hangulatú Perczel-kertben kerül megrendezésre. A háromnapos rendezvényen végig két standot fogunk üzemeltetni, melyen számos értékes árut kínálunk majd az érdeklődőknek, érdemes lesz tehát ellátogatni a június 12-től 14-ig tartó eseményre. A szokásos Historium-stand mellett idén az Athenaeum Kiadó pavilonját is mi üzemeltetjük majd, és a két kiadó könyvein (plusz számos más kiadványon) kívül az InteGrál történelmi társasjátékai, illetve értékes kézműves termékek is megtalálhatók lesznek kínálatunkban. Mindemellett szombaton egy jó hangulatú, középkori viselet- és fegyverbemutatóval egybekötött könyvbemutatóra is sor kerül majd.

A Lángmarta dél első fejezete

1. FEJEZET

Az Úr 1321. éve
Szent András havának 21. napja
Temesvár, a királyi udvar

Szalonnával tűzdelt sáfrányos ürücomb, kenyérbéllel sűrített vörösboros szarvasragu, almával töltött kappan, fekete lév, saját zsírjában abált libamáj, ropogós liba- és kacsacomb, hattyúsült és mézes medvetalp, tárkonyos erdei gombapörkölt, tejfölös-túrós rakott lepény, omlóssá sült, zsenge kismalac, hajnaltól délutánig a tűz fölött forgatott ökör, és több hordó kiváló bor, sör, márc  fogadta a királyi udvar nemes vendégét. Károly és ifjú lengyel hitvese, Erzsébet királyné minden fogásból óvatosan, kimérten csipegetett, ahogy az uralkodói párhoz méltó volt, míg a kerek képű, szőrtelen arcán asszonyi vonásokat viselő Frigyes valósággal zabálta az elé kerülő ételeket. Gömbölyded testalkata, hurkás keze, állkapcsát körbepárnázó hófehér tokája láttán bárki könnyen arra a következtetésre juthatott, hogy az osztrák herceg gyakorta esik a mohóság bűnébe, és jobban élvezi az evést, mint illenék. A tiszteletére rendezett királyi vacsorán Frigyes mégsem elsősorban a falánkságának engedve fogyasztotta két pofára az étkeket – sokkal inkább azért, hogy mihamarabb túlessenek a vacsorán, letudják egymás felé a tiszteletköröket, és Károllyal félrevonulva rátérhessenek a lényegre. Habsburg Frigyes ugyanis korántsem csak enni érkezett Temesvárra.
– Őszintén sajnáljuk, hogy a feleségedet nem hoztad magaddal, uram! – hajolt előre a roskadásig pakolt vacsoraasztalnál Erzsébet, és igyekezett elég hangosan beszélni, hogy a férje jobbján helyet foglaló Frigyes biztosan meghallja szavait a dobosok, kobzosok és kecskedudások által életre keltett, élesen visszhangzó zene hangjai közepette.
– Ó, egészen biztos vagyok benne, hogy jobb neki most otthon, felséges királyném! – válaszolt vékony, magas hangján Frigyes. – Nem szenvedheti a hideget, amit őszintén szólva magam is nehezen viselek. Talán egyszer tavasszal vagy nyáridőben is alkalmunk nyílik a magyar királyi udvar vendégszeretetét élvezni, de most kizárólag politikáról, háborúról és egyéb férfias dolgokról kívánok szót ejteni férjeddel. Az ilyesmit nehezen viseli az asszonyi fül, nem is neki való…
– Az attól függ – mosolyodott el halványan Erzsébet –, hogy mely asszonyról beszélünk.
– Asszonynak nem való férfiak dolgába avatkozni – legyintett zsírtól csillogó kezével a herceg. – Mindazonáltal látogatásom igencsak rövid ideig tart majd, ezért is kértem, hogy tekintsünk el a nagyvonalú formaságoktól. Amint minden fontosat megbeszéltünk, itt is hagyom ezt a fagyos, szürke időt.
– Nálatok talán hét ágra süt a nap Szent András havában? – szólt közbe könnyedén Károly. – Mert ha igen, legközelebb én élvezem majd a te vendégszereteted, éveim számának gyarapodásával ugyanis a térdem egyre nehezebben viseli az őszt meg a telet.
– Nem, szó sincs róla! – kacagott csengő hangon Frigyes, és hosszú, göndör fürtjei csak úgy táncoltak a nevetéstől. – Nálunk is ugyanilyen elviselhetetlen az év vége, csak arról van szó, hogy nem kívánom ilyentájt az utazást. Jobb szeretek otthon ülni, bevackolva magam a palota legmelegebb zugába, a lobogó tűz elé. Remélem, felséges kuzinom, hogy hamar dűlőre jutunk kettőnk dolgában, és nem terhellek tovább a jelenlétemmel.
– Ugyan, dehogy terhelsz minket, herceg úr! – sietett megnyugtatni a vendéget Erzsébet. – Kérlek, élvezd az estét, melyet kizárólag a te tiszteletedre rendeztünk! Esetleg még egy kis mézsört?
Frigyes bólintott, és hamarosan újabb korsó márc került elé az asztalra. Felhajtotta, majd folytatta bendője megtömését is, miközben a hangulat egyre forrósodott a teremben. Az udvar nemesei, Temesvár legmódosabb emberei mind jobban megfeledkeztek magukról a benyakalt italok hatására, és kócosan, maszatosan, övükből ki-kilógó ruhával ropták a táncot az asztalok között. A zenekar erre még hangosabban, még vadabbul zendített rá, és mivel nagy sikere volt, újból rákezdtek az előző nótára – ezúttal kicsit gyorsabb ütemben, mint először.

Tovább

Az Anjouk díszbemutatója az STV-n

2015. április 17-én nem csak egy regénynek, hanem egy egész regényfolyamnak szerveztünk ünnepélyes díszbemutatót a dunaszerdahelyi Vermes-villában. Igyekeztünk nagyon odatenni magunkat, így a könyv(sorozat) bemutatása mellett volt Anjou-kori viselet- és fegyverbemutató, egy kis harc, végül pedig torta és pezsgő, és hát nem mellesleg maga a bemutató is patinás helyszínen, a város immár százesztendős kiskastélyában zajlott.

A szlovák televízió Magyar magazinja ehhez az ünnepi hangulathoz méltó riportot forgatott a helyszínen, ahol rajtam kívül megkérdezték csapattársamat, Gerő Pétert, néhány olvasómat, és az archív anyagokat is nagyon okosan használták fel. Alább látható a végeredmény, ami számomra feltette a pontot az i-re: ha évekkel később megnézem, akkor is elégedetten, jóleső érzéssel fogok bólogatni, hogy "igen, innen indult az Anjouk".

Egy ilyen szép, sikeres kezdés után merem remélni, hogy a regényfolyam a későbbiekben is sikernek örvend majd, és az olvasók szeretete fogja övezni mind a tizenöt kötetet. A magam részéről mindent elkövetek, hogy ez így legyen.
 

A Lángmarta dél prológusa

Örökkön lobogó lángok

Zavaros évek voltak azok. Zavarosak és véresek. Mi, akik akkor éltünk, joggal hihettük, hogy a lázongásoknak, a belföldi csatározásoknak, ostromoknak és hadjáratoknak sosem lesz vége – legalábbis a mi nyomorult földi létünk során. Ezen a baljós érzeten az sem sokat változtathatott, hogy az Anjou-ház a rozgonyi csata óta eltelt mozgalmas évtizedben diadalt diadalra halmozott, hiszen mire jó a győzelem, ha nem élvezhetjük ki az ízét? Mire jó, ha utána ismét véres háborúba kell vonulnia az ember fiának, és nem lelhet nyugalmat sohasem?

Az Úrjézus születését követő ezerháromszázhuszonegyedik esztendő őszén kicsit mégis mind úgy érezhettük, hogy eljött a béke ideje. Királyi futárok rótták az utakat szerte Magyarhonban, hogy hírül vigyék, a hűtlen Trencséni Csák Máté után maradt utolsó vár is királyi kézre került, a Felvidék immár teljes egészében az ország részévé vált, lakói pedig hűséges alattvalókká lettek.

Tovább

Bán Mór és Bíró Szabolcs közös előadása Egerben

2015. április 30. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

eger_irodalom_a_varudvaron_2015_eleje.jpg

Két alkotó, két dicsőséges és tragikus eseményekkel teli évszázad a magyar történelemből.
2015. május 8-án (pénteken), 17 órai kezdettel különleges eseményre
hívjuk meg a Tisztelt Olvasót.

Bán Mór, a nagy sikerű Hunyadi-sorozat szerzője, és Bíró Szabolcs, a XIV. századi lovagkirályok aranykoráról szóló Anjouk-regényfolyam írója tart közös könyvbemutatót, író-olvasó találkozót, méghozzá autentikus környezetben, az egri várban, a Dobó-bástya teraszán (eső esetén a Dobó-básya rendezvénytermében). A beszélgetést Németh Péter moderálja.

A helyszínen az írók könyvei is kaphatók lesznek.
A rendezvény végén dedikálásra is sor kerül.

Anjou-kori haditorna a Könyvfesztiválon

2015. április 29. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

A 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, az Anjouk I. része, a Liliom és vér megjelenése alkalmából közös fellépésen vett részt a Debreczeni Dósa Bandérium és a Csallóközi Anjou Károly Bandérium. A haditorna az ekulturaTV jóvoltából teljes egészében megtekinthető.

A középkor ízeiről

2015. április 05. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

Alább egy remek videó látható a középkori gasztronómiáról – Visegráddal, korhű viseletekkel és eszközökkel, részletesen bemutatott receptekkel. Az Anjouk minden olvasójának szívből ajánlom a megtekintését!

"A középkor ételeiről, ízvilágáról keveset tudunk. Misztikus képek sejlenek fel lakomákról, pompás asztalokról. A filmben szereplő és annak elkészítésében segítő szakemberek – történészek, régészek, szakácsok, pékek – különböző helyszíneken több éve foglalkoznak kísérleti régészettel, melynek keretében igyekeznek rekonstruálni a korabeli ételek elkészítését. Mindezt eredeti helyszínen, korhű eszközökkel és technológiai fogásokkal teszik. Alapítványunk feltett szándéka, hogy ezzel a kisfilmmel egy sorozatot indítson el, mely filmekben bemutatjuk különböző korszakok ételkészítési eljárásait, érdekes fogásait. Azok az ízek, íz harmóniák, melyeket mi már megkóstoltunk – s bátran ajánljunk Önnek is – ismeretlen területre viszik a nézőt. A filmben látható ételek otthoni körülmények között is bátran elkészíthetők, a fűszerek könnyen beszerezhetők, s higgye el: családja és barátai elismerését váltja ki ha elkészíti e fogásokat."

(Forrás: www.archeologia.hu)

Indul a 2015-ös székirodalmi könyvturné

2015. április 01. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

Véglegessé váltak az idei Anjouk-könyvturné helyszínei és időpontjai! A tavaszi-nyári rendezvények sora április 17-én kezdődik a felvidéki Dunaszerdahelyen, majd további hét helyszínen folytatódik, egészen június közepéig. A könyvturné állomásainak listája az alábbi plakáton található. Az egyes rendezvényekről természetesen részletesen is tájékoztatjuk majd az olvasókat.

konyvturne_2015_1.jpg

Megjelent a Liliom és vér!

2015. március 27. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent az ANJOUK I. része, a Liliom és vér! A kötet országszerte kapható, gyakorlatilag az összes komolyabb könyvesboltban és üzlethálózatban fellelhető, illetve minden könyves webshopból megrendelhető. Hamarosan indul a hozzá kötődő könyvturné, melynek során két ország hét településén kerül sor könyvbemutatóra és dedikálásra, sőt néhány helyszínen még Anjou-kori haditornára is. A részletekért kövessétek figyelemmel az oldal híreit, vagy kattintsatok a www.biroszabolcs.eu eseménynaptárára!

anjouk_i.jpg

Viseletek az Anjou-korban - II. rész: A férfi viseletének további darabjai

2015. március 26. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

A XIV. század első felére jellemző férfiviselet legalapvetőbb részeit már végigvettük a cikksorozat előző részében. Jelen epizódban több Anjou-kori hagyományőrző segítségével nézzük meg, hogy erre az alapruházatra milyen kiegészítők jöhettek még. A harci viseletekig most még mindig nem jutunk el, az majd a harmadik rész anyaga lesz, jelen cikkben elsősorban a hétköznapi ruházatra összpontosítunk.

Nézzünk elsősorban egy férfit, aki vándorlásra adja a fejét: útra kel, hogy meglátogassa egy másik városban élő rokonát. Alapvetően egy átlagosan jómódú közszabad emberről beszélünk, aki hétköznapjaiban már megengedhet magának egy kicsit díszesebb szegéllyel varrt ruhát, illetve többféle színű anyagból válogathatja össze a ruhatárát, és az alapvető viseletét képező övére is megengedhet pár egyszerűbb veretet. Övére bőrből készített tarsolyt függeszt, melyben a mindennapi élethez szükséges legfontosabb tárgyait őrzi.

img_3213.jpg

Tovább

Viseletek az Anjou-korban - I. rész: A férfi alapvető ruházata

2015. március 24. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

img_3204.jpgBármely történelmi korról is beszélünk, a legalapvetőbb kérdések közé tartozik, hogy vajon mit hordtak akkoriban az emberek, milyen darabokból állt a mindennapi ruházatuk. Az anjouk.hu tudástára egy többrészes cikkben járja körül a kérdést, és mutatja be a XIV. század első felének-negyedének legtipikusabb darabjait (fontos megjegyezni, hogy ezen ruhadarabok többsége az Árpád-kor végére jellemző viseletekkel is komoly átfedésben van).

Az első rész a férfi legáltalánosabb ruhadarabjait hivatott bemutatni: azokat a darabokat, melyeket egyaránt hordott úr és pór, közrendű és nemes. Soós Laca fotóin a Csallóközi Anjou Károly Bandérium egyik alapító tagja, Gerő Péter vállalta a modell szerepét.

Tovább

Elkészült az Anjouk élőszereplős könyvtrailere!

2015. március 16. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

Megérkezett! Íme az Anjouk élőszereplős könyvtrailere! Óriási köszönet érte a Debreczeni Dósa Bandérium és a Csallóközi Anjou Károly Bandérium​ tagjainak, és persze a Moony cinemának, akik a munka oroszlánrészét végezték! Azt hiszem, ezzel az előzetessel (és magával a regénnyel) komoly szintet lépett az egész "székirodalom" projekt. Fogadjátok szeretettel, és ha tetszett, osszátok meg bátran, hadd lássák minél többen!

Ne feledjétek, a regény március 27-én jelenik meg, és már előrendelhető:
http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/anjouk-i-liliom-es-ver

A Liliom és vér prológusa

2015. február 16. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

anjouk_i_borito_blogra_.jpgEGY ÚJ KOR HAJNALÁN

Egészen más szelek fújtak akkoriban. Lesznek, akik azt állítják majd, hogy semmi sem változott, és hogy csak hajlott koromra megkérgesedett, fáradt elmém fújatja velem régi időknek dicséretét. Ne higgy nekik, kedves olvasóm, ki kezedbe veszed ezen írást, mibe életem alkonyán kezdek bele! Mert hogy öreg vagyok már, s két kézzel is csak nehezen bírom el a kardot, melyet egykor fél kézzel forgattam vasba öltözve, az ugyan kétségtelen. De hogy fonnyadt testemben élesen emlékező, ifjakat megszégyenítő szellem lakozik, azt sem hazudtolhatja meg senki emberfia. Ezzel büntet ugyanis az Isten: természetellenesen hosszú, már-már öröknek tetsző élettel, melynek minden egyes pillanatára oly fényesen emlékszem, mintha csak tegnap történt volna – pedig de szívesen felednék!
Az Úr azt akarja, hogy emlékezzem, így tehát emlékezem. S mivel nevelőim egykor belém verték a betűvetés tudományát, e kódex lapjaira lejegyzem mindazt, ami egy másik, talán egy jobb korban, s egy bűnös élet hosszú esztendei alatt zajlott, a Kárpátok bérceitől övezett, szebb napokat is látott hazában – Magyarországon.
Oly korról mesélek, melyben nem élhettél, kedves olvasóm, és amely nem tér vissza soha többé: utolsó reménysugára akkor halványodott el, amikor a hatalom aljas urainak már egy várandós anya meggyilkolása sem jelentett megoldhatatlan problémát. Undorodom, s reszketek a tehetetlen dühtől, ha csak erre gondolok. Merthogy te, kedves olvasóm, eljövendő korok gyermeke, bizonyára már általánosan elfogadott igazságként kapod az ostoba mesét: az ország uralkodónője egymaga lovagolt a rengetegben, hátasa megbokrosodott, s mire az apácák rábukkantak, már neki is, magzatjának is túl késő volt. S talán el sem gondolkodol rajta, hogy főnemes nem lovagol csak úgy egymagában sehová…
A dicső korszak tehát, melyről e lapokon fog regélni egy bolond vénember, nincsen már. Elmúlt. Vére tán még ott szárad valamely nagyúr bársonykesztyűjén, vagy épp tőre keresztvasa tövében, de az is elkopik onnan hamarost, s ki tudja, mi híre marad azután a lovagkirályok és udvari lovagok, vakmerő hősök arany évszázadának. Féligazságok és homályos hazugságok kora közeleg, és jaj annak, ki a sok átköltött, félig elhallgatott történetből próbálná megtudni, mi történt velünk egykoron. Hogy miképp visszhangzott lemészárolt testvéreink utolsó sikolya a posadai völgyszorosban. Hogy milyen volt, amikor három király tartott világraszóló mulatságot. Hogy miképp festett Lajos úr Visegrádja teljes pompájában, és milyen volt végigvonulni fél Itálián, hogy aztán előbb meghódítsuk Nápolyt, majd bubópestistől halálra ítélten kullogjunk haza. Csoda, ha az eljövendő nemzedékek ki tudnak valamit bogarászni a valóság tojáshéjára rakódott hazugság-mocsok vaskos rétegei alól.
Istenem, adj nekem türelmet, hogy történetemet az elején kezdhessem el, mert bizony nagyon előreszaladtam!
Bevallom, az elejét nem láthattam a saját szememmel, mert még meg sem születtem akkor, amikor András úr, az Árpádok utolsó sarja eltávozott az élők közül, s az Anjou nemzetség első magyar királya, Károly – vagy ahogy akkoriban hívták, Caroberto – megkezdte harcait a régi nemességgel. Nem láthattam, de apámtól, anyámtól és az idősebb harcostársaktól meglehetősen sokat hallottam róla. Hosszasan mesélni ugyan csak azokról az évekről kívánok, melyek során már én is a világon voltam, de hogy ezeket megértsd, kedves olvasóm, röviden szólnom kell a születésem előtti időkről is.
Az Úristen ezerháromszázegyedik esztendeje baljósan kezdődött, és sok jót már nem ígért, hiszen András király váratlan halálával az Árpádok több mint három évszázados uralkodásának lett egyszer s mindenkorra vége. Elképzelni is nehéz azt a tíz sötét évet, mely az országra köszöntött, amelynek sem királya, sem szilárd törvényei nem voltak akkoriban. A koronára többen is szemet vetettek, ám mindnyájan külhoniak voltak, ez pedig számos bonyodalmat szült a rendek közt.
Anjou Károly a tengeren keresztül érkezett Nápolyból: tizenkét esztendősen szállt partra Spalatónál, amikor András úr még élt, s csak tizenhárom éves volt, amikor a király halála után az esztergomi érsek Fejérváron koronával illette gyermeki homlokát. A nemesek egy jelentős része azonban kijelentette, hogy Károly nem uralkodó, hiszen ehhez három feltételt is teljesíteni kell, s ugyan a szertartást az esztergomi érsek végezte az ősi királyvárosban, de mégsem a Szent Koronával, csupán egy alkalmi ékszerrel. Így tehát ők behívták ellenkirálynak a cseh király gyermek fiát, Vencelt, s László néven megkoronázták – a Szent Koronával, ám az esztergomi érsek áldása nélkül.
A két gyermek ezután évekig harcolt a trónért, míg az őket bábuként rángató nemesek vígan hordták szét az Árpádok megmaradt javait, s bár tartományaikat önálló kis uradalmakként kezelték, a király felelősségét, a valódi hatalom terhét egy sem kívánta vállára venni. Hogy Károly valójában az ötödik Árpád-házi István király dédunokája volt, az senkit nem érdekelt. Azt hangoztatták, tartanak tőle, ha a pápa választottja ül Magyarország trónjára, akkor az addig független királyságban túl nagy szava lesz Rómának. Eközben viszont ők maguk sem az erős és hatalmas Přemysl Vencelnek ajánlották a koronát, hanem gyenge, befolyásolható fiának.
Ahogy aztán az öreg király meghalt, s uradalma fiára szállt, a Magyarországon Lászlóként uralkodó Venceszláv azonnal hazatért, és mindenről, ami a Szűzanya országához kötötte őt, önként lemondott. A nehézségek és bonyodalmak ekkor sem értek véget, csak sokasodtak: trónigényét ugyanis bizonyos magyarországi rendek nyomására átruházta Alsó-Bajorország hercegére, az éltes korú Wittelsbach Ottóra, aki mögé hűséges kutyaként sorakoztak oda mind a köpönyegforgatók.
Ezt a szerencsétlen bajort viszont még az Isten sem akarta az ország élén látni, ezért történhetett, hogy miközben kíséretével együtt álruhában átkelt a határon, az ostoba disznaja elveszítette a Szent Koronát, melyet annak előtte egy egyszerű csobolyóba rejtett, s a csobolyót a nyeregkápához kötötte. Napokkal később derült csak ki a borzasztó dolog, s mire megtalálták – ott hevert érintetlenül az országúton –, már ferde volt rajta a kereszt. Ezt a legtöbben mindmáig jelnek vélik, amire Ottónak hallgatnia kellett volna. Ám nem hallgatott, hanem Szent Miklós napján fejére tétette a koronát Fejérváron – persze az esztergomi érsek, Tamás áldása nélkül, így az ő esetében sem teljesült a három kívánalom.
Úgy mondják, Károly még a koronázás napján egyéves fegyverszünetet ajánlott a jövevénynek, aki ezt el is fogadta, s bizonyára örült, hogy egy teljes esztendeig csend és nyugalom lesz új országában. Csakhogy Károly nem tétlenkedett, folyamatosan fegyverkezett, s a szünet leteltével akkora sereget indított útjára, melynek sehol sem tudtak megálljt parancsolni Ottó hadai.
Az Anjou-párté lett Esztergom, Buda és számos más város, míg Ottó a koronával Erdélybe menekült, Kán László vajdához, segítségért és a lánya kezéért. Leendő apósa vad székely lovasaiban látta az új erőt, mellyel visszavághat Károly főpapi seregeinek. Kán Lászlónak azonban esze ágában sem volt egy öreg bajorra pazarolni a lánya szüzességét. Alighogy Ottó megérkezett hozzá, elfogta és tömlöcbe vetette, a koronát pedig megtartotta magának. Egy ideig még eljátszadozott újdonsült rabjával, majd kihajította valahol a vadonban.
Wittelsbach Ottó végül kínkeservesen hazakeveredett, de soha többé nem lépett magyar földre. Hivatalosan egészen élete végéig viselte a magyar királyi címet, ám jogait nem gyakorolta, és a Kárpátok között amúgy sem vette őt komolyan többé soha senki.
Károlyt azután másodszor is megkoronázták, de megint nem a Szent Koronával, hiszen azt Kán László vajda birtokolta, s úgy is gondolta, hogy jó helyen van az ott nála, Erdélyben.
Magyarországon tartózkodott ez idő tájt őszentsége teljhatalmú legátusa, Gentile bíboros. Amit Károly nem tudott elérni karddal, azt ő elérte kereszttel – legalábbis így hírlett, habár apám arról is említést tett, hogy a bíboros jelenléte többet ártott, mint amennyit használt. A koronát mindenesetre ő szerezte vissza a vajdától, s azokat is megbüntette, akik még mindig nem szolgáltatták vissza a kisebb-nagyobb királyi és királynéi jussokat, vagy épp csak nem fogadták el Anjou Károly hatalmát. Az általa kiválasztott nemzetségeket, élükön a Kánokkal, előbb átok kötelékével isteni kiközösítés alá vette, majd hogy haragja tüzét igazán tombolni lássák ellenségei, kiforgattatta és szanaszét szóratta a megszentelt földből hozzátartozóik tetemeit. És bár a nép, főleg a magyar, sok mindent látott és elviselt már az idők során, az még a legelvetemültebb lázadókat is térdre kényszerítette, hogy a hajnali köd felszálltával apáik és anyáik rothadó maradványai fogadták őket birtokaikon. Ilyen szörnyű lépésre senki sem volt felkészülve, ám a cél, úgy tűnt, szentesítette az eszközt: a korona szempillantás alatt visszakerült a királyhoz, akinek harmadik beavatási szertartásán az is ott üvöltötte, hogy Vivat Rex!, aki nem sokkal azelőtt még bőszen fenekedett ellene.
A koronázás másnapján azonban ugyanúgy felkelt a nap, és a nemesség egy része ugyanúgy nem akart fejet hajtani az új rend előtt, mint korábban.
Nem fárasztalak, kedves olvasóm, azoknak a nevével, akik hol a király mellett, hol meg vele szemben álltak. Sokan voltak, legalábbis egy ideig. Elég, ha két nevet megemlítek: Aba Amadéét és Csák Mátyusét. Előbbi a kezdetektől fogva támogatta a fiatal Anjout, de amikor rájött, hogy Károly fel akarja számolni a tartományurak kiskirályi hatalmaskodásait, s nem kívánja neki adni Kassa városát, fellázadt ellene. Bősz haragjában fiaival és kíséretével nagy dérrel-dúrral bement Kassára, ahol csakhamar tömegverekedés alakult ki, az öreg Aba Amadét pedig a tumultusban agyonverték. Erre aztán Károly elméjét elöntötte a düh: oklevélben fosztotta meg Amadé fiait szinte minden nemesi előjoguktól és összes váraiktól. Ezek úgy tettek, mintha fejet hajtanának előtte, majd azonnal menekültek Csák Mátyushoz – akivel atyjuk sohasem szövetkezett volna –, hogy felajánlják neki alattvalói szolgálataikat. Az öreg hadúr oltalmába fogadta Amadé fiait, és nyíltan szembehelyezkedett Károllyal, akinek hónapokkal korábban már sikertelenül ostromolta budai várát. Akkor Gentile bíboros ki is közösítette, ennek köszönhetően a hadúr feldúlta és végigmészárolta egész Esztergomot, bebizonyítva, hogy neki sem király, sem pápa nem parancsolhat.
Régi nemzetség volt a Csákoké, egyenesen a hét törzs egyikéből származónak tartották magukat. S nemcsak a nemzetség volt már öreg, de maga Mátyus is: még látta, s hol szolgálta, hol nem az utolsó Árpádokat. Neki már a Turul-nemzetség sem mondhatta meg, mit tegyen vagy ne tegyen. Nagyobb hatalma volt, mint bárkinek az országban, beleértve a mindenkori uralkodót. Sokan mindmáig egyfajta hősként tisztelik, noha szerintem hős még nem fordított ennyiszer a köpönyegén, amióta világ a világ, s bár uralkodó is lehetett volna, a Szent Korona súlyát Csák Mátyus sem akarta elviselni.
Elég az hozzá, hogy Károly élete legnagyobb, legerősebb ellenfelét tisztelhette benne, akit sosem tudott igazán legyőzni. Az ezerháromszáztizenegyedik esztendő nyarán Buda alatt visszaverte, de le nem gyűrhette. A rákövetkező évben az Amadé-fiakat akarta kézre keríteni Sáros várának ostromával, de Csák Máté ezerhétszáz zsoldosa időben érkezett, és elkergette a liliomos lobogót a vár alól. Onnan Károly a Szepességbe menekült erőt gyűjteni, az Amadé-fiak pedig a Csák-seregtesttel egyenesen Kassának rontottak, hogy erőnek erejével megszerezzék maguknak a jelentős és gyorsan fejlődő várost. Az ostrom hallatára Károly serege azonnal megindult a Szepességből, jöttük hírére azonban a másik sereg is félbehagyta Kassa ostromát, és elébe ment az Anjou-hadnak.
Amikor aztán az Úr ezerháromszáztizenkettedik évének kora nyarán, Szent Iván havának tizenötödik napján szembekerültek a rozgonyi vérmezőn, mindenki úgy érezte, ott dől el minden.
Két fél sorakozott fel egymással szemben: a domb tetején Aba Amadé fiai összes erejükkel és Csák Mátyus zsoldosaival, akiknek ura ez idő tájt trencséni sasfészkében várta a fejleményeket. A völgybe szorulva ott állt Károly szedett-vedett, megfáradt seregével, a Szepességből összeverbuvált lándzsás tömegekkel, egy maréknyi ispotályos lovaggal és számos, akkor még ismeretlen, jelentéktelen, szinte nincstelen szerencselovaggal.
Aki ott volt akkor Rozgony mellett, mind úgy emlékezik rá, hogy az Anjou nemzetség ifjú uralkodója megbékélt a halállal, hiszen tisztában volt vele, hogy az ellenség nem elsősorban a seregét, hanem őt magát akarja megsemmisíteni.
Így is volt.
A csata kezdetén a teljes lovasság lezúdult a dombtetőről, egyenest a királyra támadva. Mire ezt a szárnyak észrevették, középütt már kialakult a csetepaté, s ahogy a szélek bezárultak, egy gigantikus, gyilkos körforgás alakult ki a völgyben. A rozgonyi csata nem lovagi viadal volt, hanem pokoli mészárszék. Amikor a dombon maradt seregtestek is rázúdultak a lentiekre, már szinte azt sem lehetett tudni, ki kinek az oldalán áll. Testvért testvér, apát fiú döfött halálra ott: a magyar irtotta saját népét, hogy egy bő évtized után végre helyreálljon a rend, s az ország szilárd európai nagyhatalom lehessen, ne süllyedjen vissza az őskáoszba.
A leírhatatlan borzalom közepette egyszer csak földre hullt a királyi lobogó, ám Károlyt azonnal körbeállta az ispotályosok pajzsfala – az ifjú, rendíthetetlen Anjou ott küzdött harcosaival a pokol küszöbén, ezer sebből vérezve, mindenre elszántan. És akkor valami olyasmi történt, amire a tömegben küzdő apám sem tudott soha egyértelmű magyarázatot adni: váratlanul több ezer kassai gyalog jelent meg a völgyben. A frissen érkező lándzsaerdő-had pedig olyan erővel támadt az Amadé-fiak és Csák Mátyus seregére, hogy azokon végleg eluralkodott a pánik: hanyatt-homlok menekült, ki merre látott.
A krónikás később, már Lajos úr idején papírra vetette, hogy ott, Rozgony mellett akkora vérfürdő zajlott, amekkorát a kutyafejű tatárok betörése óta nem látott a magyar. Azt is leírta, hogy csoda történt, hiszen Károly seregéből sokkal többen estek el, mint az ellenség soraiból, a győzelem Isten akaratából mégis Károlynak adatott meg.
A krónikás arról már bölcsen hallgatott, hogy Csák Mátyust ezúttal sem sikerült legyőzni, hiszen a tartományúr csak pár ezer fegyverest veszített, ámde hatalma nem csorbult a Felvidéken. A krónikás úgyszintén nem említi, hogy akkor és ott mindenki úgy hitte, az a csata mindent eldöntött, és a végét jelentette az uralkodó harcainak.
Mind tévedtek.
Ami Rozgony mellett történt, csak a kezdet volt.

***

(Az Anjouk első része, a tavasszal megjelenő Liliom és vér már előrendelhető a kiadó honlapjáról: http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/index.php?action=konyv&id=139434976)

Filmsorozat készülhet az Anjoukból

2015. február 13. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

Fonyódi Tibor, többek között a Tűzvonalban, a Hacktion és a Géniusz az alkimista forgatókönyvírója a napokban az alábbi hírt tette közzé a honlapján:

"A kortárs történelmiregény-irodalom legnagyobb ígéretének tartott, dunaszerdahelyi születésű Bíró Szabolcs a 2015-ös Tavaszi Könyvfesztiválon jelentkezik legújabb, az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelenő „Liliom és vér” című regényével. A mű a tíz kötetesre tervezett ANJOUK-SOROZAT nyitókötete. A monumentális regényfolyam gyakorlatilag a teljes XIV. századot felöleli, fontos történelmi alakjai a magyarországi Anjou királyok, I. Károly Róbert és fia, Nagy Lajos. A nagy ívű, heroikusnak ígérkező történet a Bátor-família sorsán keresztül mutatja be a magyar történelem legdicsőségesebb korszakát, melyben – pár jelenet erejéig – legnagyobb eposzi hősünk, Toldi Miklós is felbukkan Nagy Lajos oldalán.

A hír aktualitása, hogy a kötetek előrehaladtával Fonyódi Tibor egy „Trónok harca-szerű” televíziós sorozat egymást követő epizódjaivá adaptálja a regényeket. A megfelelő produceri akarat és gyártási kapacitás rendelkezésre állása esetén, az Anjouk televíziós-sorozat első három epizódja, 2017 második felében kerül(het) bemutatásra Magyarországon."

(A hír forrása: www.fonyoditibor.hu)

anjouk_i_3d_1.jpg

Elkészült az Anjouk I. részének borítója

2015. február 10. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

Az Athenaeum Könyvkiadó munkatársaival folyamatosan dolgozunk az Anjoukon. A kézirat már átesett az első két korrektúrán, aztán Peiker Éva meg is szerkesztette, hamarosan nyomdakészre tördelik, és közben Földi Andrea már elkészítette a borítót is. Íme, így fog kinézni az első rész, a tavasszal megjelenő a Liliom és vér!

anjouk_i_3d_1.jpg

Szemelvények az Anjouk első részéből

2015. február 04. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

Az alábbiakban nyolc rövidebb részletet olvashattok az Anjouk idén tavasszal megjelenő első részéből, a Liliom és vérből. Hosszabb betekintést ezek ugyan nem nyújtanak a könyvbe, de ez szándékos: a válogatás célja, hogy egy kis ízelítőt adjon a regény hangulatából, anélkül, hogy csavarokat és csattanókat lőne le előre. Remélem, kedvetekre való lesz – jó olvasást kívánok hozzá!

anjouk-fejlec_00.jpg

1.

Oly korról mesélek, melyben nem élhettél, kedves olvasóm, és amely nem tér vissza soha többé: utolsó reménysugára akkor halványodott el, amikor a hatalom aljas urainak már egy várandós anya meggyilkolása sem jelentett megoldhatatlan problémát. Undorodom, s reszketek a tehetetlen dühtől, ha csak erre gondolok. Merthogy te, kedves olvasóm, eljövendő korok gyermeke, bizonyára már általánosan elfogadott igazságként kapod az ostoba mesét: az ország uralkodónője egymaga lovagolt a rengetegben, hátasa megbokrosodott, s mire az apácák rábukkantak, már neki is, magzatjának is túl késő volt. S talán el sem gondolkodol rajta, hogy főnemes nem lovagol csak úgy egymagában sehová…
A dicső korszak tehát, melyről e lapokon fog regélni egy bolond vénember, nincsen már. Elmúlt. Vére tán még ott szárad valamely nagyúr bársonykesztyűjén, vagy épp tőre keresztvasa tövében, de az is elkopik onnan hamarost, s ki tudja, mi híre marad azután a lovagkirályok és udvari lovagok, vakmerő hősök arany évszázadának. Féligazságok és homályos hazugságok kora közeleg, és jaj annak, ki a sok átköltött, félig elhallgatott történetből próbálná megtudni, mi történt velünk egykoron. Hogy miképp visszhangzott lemészárolt testvéreink utolsó sikolya a posadai völgyszorosban. Hogy milyen volt, amikor három király tartott világraszóló mulatságot. Hogy miképp festett Lajos úr Visegrádja teljes pompájában, és milyen volt végigvonulni fél Itálián, hogy aztán előbb meghódítsuk Nápolyt, majd bubópestistől halálra ítélten kullogjunk haza. Csoda, ha az eljövendő nemzedékek ki tudnak valamit bogarászni a valóság tojáshéjára rakódott hazugság-mocsok vaskos rétegei alól.

Tovább

Anjouk - II. rész: Lángmarta dél

14.jpg1322. Miután Anjou Károly egy minden addiginál hatalmasabb sereggel meghódította a Felvidéket, és az utolsó erdélyi vár ellenállását is megtörte, még mindig nem kezdheti meg a nyugodt birodalomépítést. Az ország déli részén a Subicsok törnek borsot az orra alá, így a királynak a tengermellék felé kell fordítania tekintetét, és folytatnia az évtizedes belháborút, melynek talán sosem lesz vége. László, a lecsúszott udvari lovag, miután gyilkosként megszökött Temesvárról, és önmaga elől is menekülve vergődött át az országon, a horvát bán oltalma alatt próbál új életet kezdeni – ám a sors akarata folyvást közbeszól. Lackfi István, az alacsony sorból származó vad székely harcos, aki a felvidéki hadjáratban szerezte meg lovagi címét, ezúttal ezer lovast vezet a mühldorfi csatába, ahol egyszer s mindenkorra eldől, ki örökli a német-római császári címet. Mindeközben a sorsával megbékélt, és ismét liliomos lovagként szolgáló Bátor Attila elszántan igyekszik megtalálni fiát és feleségét, akikről azt sem tudhatja, élnek-e még egyáltalán. A remény élteti, de a kegyetlen bosszúvágy hajtja: egy fekete lobogót keres, és az embert, aki elárulta.

Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regényfolyamának második kötete a XIV. századi Magyar Királyság legdélibb csücskébe kalauzolja az olvasót, ahol még mindig virágzik a kiskirályként pöffeszkedő uracskák hatalma, és melynek olvasztótégelyében egyének, dinasztiák és birodalmak sorsa dőlhet el.

KIADÁS ÉVE: 2015
OLDALSZÁM: 376
ISBN: 9789632934624

MEGVÁSÁROLOM A KÖNYVET!
A könyv a Moly.hu adatbázisában

Indulunk!

2014. október 02. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

Létrejött az Anjouk-sorozat önálló oldala, mely alapvetően a blog.hu motorjára épül, ám a könyvsorozat hivatalos weboldalaként funkcionál, így igyekszünk a lehető legkevésbé "blogossá" alakítani. Remélhetőleg mihamarabb elérhető lesz a www.anjouk.hu és a www.anjouk.com domaineken keresztül is, amin Gerő Péter kolléga már dolgozik. A tartalomfeltöltés fokozatosan, folyamatosan zajlik, amikor éppen pihen a regény írása. Az oldal néhány menüpontja (A sorozatról, A szerzőről) egy-egy állandó, statikus bejegyzéshez vezet, ami viszont a regények írása közben és kiadása után is állandó jelleggel bővülni fog – és amit a legizgalmasabbnak is szánunk –, az a Tudástár menüpont! Itt már most számos érdekes videót, dokumentumfilmet találhattok az Anjou-kor témakörében, ám ez még csak a kezdet: lesznek részben saját készítésű anyagok a XIV. századi viseletekről, a korabeli fegyverekről, várakról, gasztronómiáról, mindennapi életről, és persze a sorozat egyes kötetei kapcsán is ide fognak felkerülni az afféle boncolgatások, hogy az adott kötetben mi a valós alapú információ, mi a fikció, illetve részletes adatok híján ezek keveréke...

Ami szintén nagy hír, hogy megvan a sorozat kiadója is! Az Anjouk egyes köteteit nem kisebb név, mint az Athenaeum Kiadó fogja gondozni és piacra bocsátani 2015 elejétől kezdve. Közös promó-hadjáratunk, az Anjouk fokozatos felvezetése és bemutatása hamarosan kezdetét veszi.

Nincs tehát más hátra, mint előre: Vivat Carolus Rex!

A krónikás előszava – alternatív prológus

2014. október 02. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

Meglepően sok fejtörést okozott, mire sikerült kitalálnom a sorozatnak egy igazán működőképes kerettörténetet, amely autentikusnak is hat, emellett gördülékeny, jól mesélhető történetként is megállja a helyét. A fő problémám az volt, hogy az Anjouk nem Károly Róbert 1300-as spalatói partraszállásával, sem 1301-es megkoronázásával, de még csak nem is az interregnum, a trónharcok éveivel kezdődik. Mindezt ugyanis már megírtam a kétkötetes Non nobis, Domine lapjain, amit az Anjouk előzménytörténeteként kezelek, jelen sorozat pedig csak 1321-ben, Csák Máté halálának évében veszi fel a véget nem érő történet fonalát. A prológusnak, illetve a kerettörténetnek tehát egy olyan rendkívül fontos funkciót is be kellett töltenie, hogy részletesen, mégsem szájbarágósan megismertesse az előzményeket azokkal, akik nem olvasták a Non nobis, Domine köteteit, és nem néztek utána a történteknek szakkönyvek lapjain. Először az tűnt kézzel fogható megoldásnak, ha a Képes Krónika lapjait idézem: fogtam hát (vélhetően) Kálti Márk sorait, és bizonyos részek kihagyásával, más részek összevonásával szerkesztettem belőle egy prológust, mely A krónikás előszava címet viselte. Végül aztán sehogy sem tudtam megbarátkozni vele, hiszen csak a felvezetésre, az előzmények ecsetelésének kérdésére jelentett megoldást, a kerettörténetére nem (meg valahogy az is zavart, hogy nem saját anyag). Végül szinte magától született meg a számomra teljesen megfelelő megoldás, amit egyelőre nem szeretnék megszellőztetni – helyette azonban tessék, alább olvasható a Képes Krónika alapján szerkesztett szöveg:

Tovább

Anjouk - I. rész: Liliom és vér

2014. október 02. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

anjouk_i_borito_blogra_.jpg1321. Bátor Attila egykor templomos lovag volt, a király első embere, aki ott küzdött az Anjou-lobogó alatt, vérét hullajtva az akkor felemelkedő dinasztiáért. Az évek során legendás harcossá vált, ám a sorsdöntő rozgonyi csata után szögre akasztotta kardját, hogy családjával békés életet élhessen – távol a királyi udvartól, messze minden csatamezőtől. Egy forró tavaszi napon azonban minden megváltozik: királyi küldöttség érkezik a szlavóniai birtokra, hogy csaknem egy évtized után ismét hadba hívja a lovagot. Csák Máté, a Felvidék hadura, az Anjou-ház legnagyobb ellensége meghalt, s itt az idő, hogy huszonnyolc várát és teljes tartományát elfoglalják, egykori alattvalóit a király hűségére térítsék. Attila nem tehet mást, újból vasba öltözik, hogy a királyi bandérium hadnagyaként induljon az északi hadjáratra – ezzel pedig nemcsak egy új korszak, hanem bonyodalmak egész sora is kezdetét veszi. Míg a királyi had a Csákok földjét dúlja, addig Dubicában sötét fellegek gyülekeznek a Bátor család feje felett. A lángok felcsapnak, és úgy tűnik, a tűz sosem hunyhat ki…

Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regényfolyamának lapjain valós és fiktív szereplők, urak és szolgák, királyok és katonák sorsa fonódik össze, és alakul Isten vagy a végzet akarata szerint. A sorozat nyitó kötete a XIV. század első negyedéről, az Anjou-kori Magyar Királyságról mesél – egy távoli, vadregényes, egyszerre dicsőséges és vérben fürdő korról, melyben még számított az adott szó, a becsületnek súlya volt, az emberéletet pedig egészen más áron mérték.

KIADÁS ÉVE: 2015
OLDALSZÁM: 344
ISBN: 9789632932378

MEGVÁSÁROLOM A KÖNYVET!
A könyv a Moly.hu adatbázisában

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu