AVAGY EGY ÚJ HŐS SZÜLETÉSE
Szolnoki István 1988-ban született a kárpátaljai Beregszászon.
Szolnoki Pista 1305-ben látta meg a napvilágot a Magyar Királyságban, a szolnoki ispán másodszülöttjeként.
Szolnoki István 2011 tavaszán kóstolt bele először a középkori hagyományőrzésbe, majd 2014-ben megalapította saját csapatát, a Zolnok Lovagrendet, amely később Zolnok Bandérium néven folytatta a tevékenységét.
Szolnoki Pista 1321-ben vett részt élete első ütközetében, amely három napig tartott, és egy olyan sérüléssel zárult az ifjú harcos számára, ami örökre megváltoztatta az életét.
Szolnoki István a középkori hagyományőrzés révén ismerkedett meg a buhurttal, ezzel a kőkemény középkori sporttal, amely során a versenyzők egyszerre viselnek modern protektorokat és középkori nehézvértezetet, és amelyet valódi, csak épp életlen hidegfegyverekkel vívnak. István 2020-ban társalapítója volt a Lowland Boars Buhurt Teamnek, melynek címerállata egy fehér mezőben látható vörös vaddisznófej.
Szolnoki Pista néhány év szabad kalandozás után 1325-ben csatlakozott Lackfi István királyi lovászmester bandériumához, akinek idővel az egyik legmegbízhatóbb embere lett. Ennek köszönhetően saját csapattestet toborozhatott, amelyet kapitányként vezetett. A csapat címerállata egy fehér mezőben látható vörös vaddisznófej lett.
Na de hogy lehetséges mindez?
2017-ben, az Anjouk IV. része, a Szent György testvérei írása közben találtam ki, hogy több hagyományőrző cimborámat is beemelem a könyvbe, egy-egy róluk mintázott szereplő formájában. Az egyik ilyen karakter a Szolnoki István alapján megformált Szolnoki Pista lett, aki idővel a regénysorozat egyik legmarkánsabb mellékszereplőjévé fejlődött, majd a Lázár evangéliuma című történelmi horrorban is felbukkant.
Az Anjouk egy klasszikus hangvételű történelmi regénysorozat, amelyben Szolnoki Pista is egy klasszikus mellékszereplő: cinikus humorú, nőfaló hedonista, aki ugyanakkor remek harcos és jó barát. De már régóta éreztem, hogy több van benne ennél: ezért írtam meg 2022-ben a Nunquam retrorsus című eredettörténetét, majd 2024 karácsonyára a Vércseszemeket, amely már egy jóval későbbi, negyvenegy éves korában játszódó kalandjáról szól.
Ekkor már nem volt megállás: Szolnoki Pista köré egy teljes univerzumot képzeltem el, amely regények helyett novellákból, elbeszélésekből és kisregényekből áll – és amelyben Szolnoki már nem mellékszereplő, hanem központi hős.
A róla szóló történetek közül több külön-külön is megjelenik az Opus és a Bárka irodalmi folyóiratok lapjain, A magyar szerzőkért közösség online éves adventi kalendáriumaiban, valamint a szolnoki.blog.hu novellásblog felületén. A Szolnoki Pista történetei című e-könyvsorozat, melynek a 2025 decemberében megjelenő Sárkányfogak az első darabja, a tervek szerint évente egy-két alkalommal jelentkezik, és hol egy-egy kisregényt, hol néhány tematikusan csokorba rendezett novellát tartalmaz majd – ez utóbbiak között mindig lesz olyan is, amely addig még sehol másutt nem jelent meg.
Szolnoki Pista önálló történeteit kétféleképpen lehet olvasni: vagy az Anjouk-sorozat kiegészítő darabjaiként, vagy egy azzal párhuzamos középkori világ szilánkjaiként. Ebben a világban ugyanis – az Anjouk-sorozattal szemben – sokkal egyértelműbben és erőteljesebben jelennek meg néprajzi elemek, túlvilági lények, mitologikus alakok, a néphiedelem rémei.
A Szolnoki Pista történetei egy nagy főhajtás jó néhány popkulturális kedvencem előtt: az önálló történeteiben főszereplőként megjelenő Szolnoki karaktere elsősorban Ian Fleming James Bondjából, Robert E. Howard Conanjából, Mike Mignola Hellboyából, a Star Wars univerzum Mandalórijából, és persze Andzrej Sapkowski Vajákjából ihletődött – az alapja pedig természetesen az Anjouk-sorozat (és a való élet) Szolnoki Pistája. Mindemellett külön köszönettel tartozom Magyar Zoltánnak és alkotótársainak, Németh Gyulának és P. Szathmáry Istvánnak a Bestiarium Hungaricum – Csodás lények és teremtmények a magyar néphagyományban című könyvükért, amit gyakran forgattam írás közben, és amelyet el is helyeztem a Sárkányfogak című történetben.
Még egy érdekesség: az e-könyvek borítóján (csakúgy, mint a jelen bejegyzés illusztrációjául szolgáló képmellékleten) a valódi Szolnoki István látható. A borítókon szereplő viseletében akadnak nem korhű elemek (például a nyakát védő gallér vagy az egyujjas homokórakesztyű), de efölött szemet hunyhatunk, hiszen cserébe a történetek valódi hőse tekint vissza ránk a borítóképről.
Ha az olvasók csak feleannyira fogják szeretni Szolnoki Pista önálló történeteit, mint én, akkor nagy sikerre számíthatunk.
