Ezzel a rajzzal egy régi álmom vált valóra. Legalább hét éve történt, hogy az Anjouk-sorozat lapjain azóta is egyre bővülő, épülő-szépülő dubicai Bátor-birtokot a Pazirik Informatikai Kft. által rekonstruált régi visegrádi ispáni vár alapján képzeltem el. Persze sok mindent megváltoztattam Bátor Szilárd birtokán, ami rendhagyó módon úgy működik az 1300-as évek közepén, mint a régi, Árpád-kori ispáni várak 100-150 évvel korábban.
A Pazirik történelmi rekonstrukciós rajzok, 3D modellek, videók megalkotásán dolgozik, történészekkel és régészekkel együttműködve. Ezért is volt számomra hatalmas öröm és megtiszteltetés, amikor idén nyáron azonnal rábólintottak az ötletemre, hogy készítsük el egy olyan épületegyüttes rekonstrukciós rajzát, amit klasszikus értelemben nem lehet rekonstruálni, hiszen azt valójában csak én találtam ki.
Óriási köszönettel tartozom Balogh Andrásnak, Jakobovics Dórának és Eperjesi Gábornak, amiért a birtokot, ami mindig is csak a fejemben létezett – jobban mondva annak egy meghatározott, 1348. évi állapotát, amiről majd az Anjouk IX. részében olvashattok –, mindenki által láthatóvá tették. A rajzot az új regény „Az utolsó dubicai nyár” című epizódjának írása közben rengeteget nézegettem, és annak segítségével mozgattam a szereplőimet a falakon belül és kívül. Még jócskán az első vázlatolásnál tartottunk, amikor Balogh András felvetette, milyen jól nézne ki, ha a birtokon keresztülfolyna egy kis patak. Így született meg az Ágnes-patak ötlete, amit beleírtam az új regénybe. András, ha ezt olvasod: köszönöm, hogy ezzel hozzájárultál a Bátor-birtok pezsgő életéhez!
Drága Olvasók, íme tehát a dubicai Bátor-birtok rekonstrukciós rajza, ahogy kinézhetett volna a valóságban is, 1348-ban! Ha szeretnétek, ezt később valamilyen formában nyomtatva is a kezetekbe foghatjátok – még nem tudom, pontosan milyen jövő vár rá, de vannak vele bizonyos terveim.
Felismeritek rajta a regények helyszíneit? A kapuházat, az északnyugati nagy saroktornyot? A régi kőházat, a birtok központi épületét, amely előtt már Bátor Vilmos idején is ott állt a kút? A lovagi küzdőteret, a Szent Klára-templomot, a szomorúfűz körül elterülő temetőt? Sebő, korábban Pavel kis faviskóját a gyümölcsösben? A nagy irtást, ami egyszer a szüreti vásárnak, máskor a gyülekező katonák haditáborának ad otthont? A jobbágyházaktól pettyezett termőföldeket és az Una mellékágán működő malmot?
Valósággal szerelmes vagyok ebbe a rajzba. Remélem, ti is szeretitek.
