Hétszáz évvel ezelőtt, 1326. március 5-én született Anjou Lajos, akit tizenhat évesen, 1342. július 21-én koronáztak magyar királlyá, és aki az utókortól, a magyar királyok közül egyedüliként, kiérdemelte a Potens (azaz "Erős" vagy "Hatalmas") melléknevet – így lett belőle utóbb Nagy Lajos.
Valódi lovagkirály volt, aki Szent Lászlót és Nagy Sándort tekintette a példaképének. Ennek megfelelően folyamatos hódításokon munkálkodott – negyvenéves uralkodásából mindössze háromban nem vezetett hadjáratot a szélrózsa valamely irányába –, miközben a Magyar Királyságban szinte példátlan, több évtizedes belső béke állt fenn. Fényes udvarában pompás diplomáciai találkozók zajlottak, a királyságban fellendült az oktatás, fejlődött az írásbeliség, virágzott a (lovagi) kultúra. Ne feledjük: Anjou Lajos művelt király volt, aki számos nyelven beszélt, és aki tudott írni, olvasni! Ereiben egyaránt csörgedezett a Capetingek, az Árpádok és a lengyel Piastok vére. Születésekor még egyházi pályára szánták – de a sorsa az volt, hogy egy birodalom ura legyen.
Elképesztően izgalmas, közel félévszázados korszak az övé, amit a bőség jellemez, holott ezekben az évtizedekben legalább kétszer végigsöpört az országon a pestisjárvány, és a kis jégkorszaknak nevezett éghajlatváltozás miatt a mezőgazdaság területén is akadtak nehézségek. A Magyar Archiregnum mégis erős, egységes és gazdag volt Anjou Nagy Lajos regnálása alatt. Vajon milyen lett volna a folytatás, ha neki is születik egy olyan erős fia, amilyen ő volt Anjou Károlynak? Ezt már sosem tudhatjuk meg...
Isten éltesse a 700 éve született lovagkirály emlékezetét!





























































































